Sunablog

Mint a vadász, amikor cserkészi a vadat - megközelítem. Először egy laza felmérés, távolról való szemlélés történik, de ez a fajta megközelítés már sajnos nem valószínű, hogy sikerrel járjon. A könnyen elérhető Jutalmat már korábban megszerezték ravasz vadászok. A felderítás második fázisa következik: a mélységi felderítés. Az objektum közelébe kell férkőzni, dacolva az ágakkal és egyéb akadályozó tényezőkkel. És figyelni, hol csillog az arany. De közben persze ott vannak azok a zavaró fények - néha a szemembe világítanak, de mindenképpen akadályoznak, hiszen villognak. De hopp! Az ott csillog! Oh, csalódás. Az bizony nem a keresett cél. De ni! Ott egy másik! És igen, egy újabb felvillanás megmutatja, ez az, amit keresek!
Most jön a második fázis, a megszerzése a Jutalomnak. Először a környéket kell felderíteni, vannak-e más zavaró objektumok. Aztán ügyesen meg kell közelíteni, de úgy, hogy mások ne vegyék észre, hiszen ha meglökünk egy nem megfelelő ágat, máris csöngve, zörögve riaszt a Rendszer. De dacolva a nehézségekkel, a kisebb sérülésekkel - hiszen a Jutalom jól védett helyen, kisebb tűkkel körbevéve rejtőzködik - sikerült megszerezni!

Megvan az egyik utolsó szaloncukor a fáról!