Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két testvér, Sziilit és Petiit, akiknek a szüleiknek volt egy régi padlása, ahol a fiúk szoktak játszani. Ám egy nap, amikor felmentek a padlásra, valami furcsa történt.
Sziili és Peti bementek az egyik szobába, ahol épp egy játékot játszottak, amikor Sziili véletlenül elütötte Petiit. Peti nekirohant Sziilinek, és elkezdtek egymásnak esni. Az elején csak nevettek, és azt hitték, hogy csak egy kis játék, de aztán a dolgok elkezdtek komolyabbá válni.
Az ütések egyre erősebbek lettek, és hamarosan a padlás is remegni kezdett. A testvérharc egyre intenzívebbé vált, és Sziili és Peti kezdett elveszíteni a fejüket.
Az ablakok rázkódni kezdtek, a padlás ajtaja pedig nyikorgott. Az anyukájuk kiabálni kezdett feléjük, hogy hagyják abba a verekedést, de a fiúk egyszerűen nem hallották meg.
Végül egy hatalmas ütés dördült fel, és a padlás földszintjén levő szoba lámpája megrepedt. Sziili és Peti egyszerre feküdtek a padlón, kimerülve és zihálva.
Az anyukájuk felrohant a padlásra, és látta, hogy a fiúk egyikük sem sérült meg, de a padlás káoszba és romokba volt borulva.
Azóta Sziili és Peti többé nem verekednek egymással, és az anyukájuknak sikerült elmagyarázni nekik, hogy az erőszak sosem megoldás. A padlásban található tárgyakat azonban sosem tudták teljesen helyreállítani, az ütések nyomai mindig megmaradtak a falakon és a padlón.
